Integrált művészetterápiás képzés 3. modul
Ha átéltél már katartikus érzést egy regény vagy vers elolvasása során, akkor tudni fogod, miről beszélek. Ha átéltél már „aha” érzést egy mű megismerése során, akkor érted, mire való a művészet.
Ha emlékszel, miben segített Pöttyös Panni, az Egri Csillagok, Momo, Harry Potter, vagy Anna Karenina, akkor ismerős lesz számodra ez a módszer.
"Arra való az irodalom, hogy ne érezzük magunkat magányosnak, és megtapasztaljuk azt a sokszor keserű, de alapvetően mégis felemelő érzést, hogy olyan szörnyű helyzetben, mint amilyenben most éppen vagyunk, voltak már mások is; amint ezt megérezzük, helyzetünk máris kevésbé reménytelen.” Spiró György
A történetek fontosak a számunkra, mások történetein keresztül tanuljuk meg látni a világot, megtanulni a személyközi viszonyokat, a történetekben rejlő sorsok olyan mintázatok, melyeket felismerhetünk, ismerősként köszönthetjük a szereplőket és általuk a magunkat is jobban megérthetjük.
S ha nincs történet? Ha például vers az alapanyag? Akkor a lélekállapotok, az érzelmek, a hangulatok lesznek ismerősek, felkavarók, vagy vigasztalók. Mindig segít, ha érezzük, mások is átéltek, éreztek már hasonlót, mint mi.
A szépirodalomba sok minden belefér: versek, novellák, regények, drámák, stb. Az irodalomterápiás foglalkozások leginkább versekre és rövid történetekre, novellákra épülnek, melyet a csoportot alkotó résztvevők számára a csoportvezető tudatosan választ, annak életkora, élethelyzete, problémaköre szerint.
Kiknek szólhat az irodalomterápia?
Bármely életkorhoz 3-99 éves korig, így csoportvezetőként sokféle életkorhoz kapcsolódhatunk. Terápiás célt pedig lehet a különböző életkori feladatokhoz vagy speciális helyzetekhez kapcsolódó művek által választani.
Hogyan működik egy irodalomterápiás csoport?
A szépirodalmi mű a beszélgetés kiindulópontjává válik és onnantól kezdve egy megemelt lelkületű csoporttal vagyunk együtt! Minél igényesebb a mű, annál jobban megemel, elvarázsol és segít. Az elbeszélt történetek témája, alapja egy-egy kultúra esetében lehet nagyon hasonló, ugyanazokat az alap-storykat meséljük, olvassuk, de a történetek mindig az én lelkemen át szűrődnek, az én élettapasztalatom, egyéni érzékenységem adja a szemüveget. Nekem erről szól, a másiknak kicsit másról.
„Gondolta a fene”- mondta Arany János. Azaz a történet mindig túlmutat a szerzőn! Amikor egy irodalomterápiás csoport működik és megosztjuk a művel kapcsolatos érzéseinket, emlékeinket, gondolatainkat, azzal tágul az irodalmi mű és az én univerzumom is.
Az irodalomterápia szempontváltást eredményezhet!
Amit eddig gondnak láttam, azt ezután már lehetőségként élhetem meg. Ha te tudod így látni, akkor talán én is! Kizökkenthet a gondolkodási ösvényemről, más utakra vetülhet a tekintetem. A csoport mintegy kiterjesztett lelki univerzum működik, melyet az irodalom röpített megsokszorozott útjára.
Az irodalomterápia olyan, mint amikor egy csodálatos szöveg mindenkiben kicsit más húrt penget meg. Amikor te meghallgathatod mások gondolatait, rácsodálkozol a szöveg gazdagságára. Mert mindannyiunk húrjait megzengeti. Az irodalomterápia fő eszköze az irodalom, de kapcsolódhat hozzá zene, rajzolás, festés, fotók, képi montázsok, stb.
Így integrálódnak a művészetterápiás módszerek egy kurzusba, hogy valamennyit használni tudjuk, ha szeretnénk.
Demeter Lilla
irodalomterápiás csoportvezető