Ha megdobbant már a szíved egy rajz, festmény vagy szobor láttán, ha átéltél már katartikus érzést egy regény vagy vers elolvasása során, akkor tudni fogod, miről beszélek. Ha átéltél már ilyen „aha” élményt, akkor érted, mire való a művészet. De mire való a művészetterápia?
A képek, a vizuális történetek vagy jelek fontosak a számunkra, mert lényünk legmélyebb rétegeivel kapcsol össze bennünket. A kimondhatatlan lerajzolható vagy megformázható, nem kell hozzá alkotó tehetség. A képek elindítják gondolatainkat, vizuális képzeletünk önmagunk és a világ megismerésére és mélyebb megértésére ösztökélnek. Ez a folyamat pedig terápiás hatású lehet.
A mesék ősi forrásai az emberiség bölcsességének, archetipikus szereplői, a meseszövés fordulatai mindannyiunk életének szimbólumai, csak érteni kell őket „olvasni”. Megdöbbentő magunkra ismerni Hamupipőke, Jancsi és Juliska vagy a Szegény szabólegény meséjében. Sorsuk alakulásának megértése segítő kézfogás lehet számunkra a múltból, a humán közösségtől.
S ha emlékszel, miben segített Pöttyös Panni, az Egri Csillagok, Momo, Harry Potter, vagy Anna Karenina, akkor érthető lesz számodra az irodalomterápia lényege.
„Arra való az irodalom, hogy ne érezzük magunkat magányosnak, és megtapasztaljuk azt a sokszor keserű, de alapvetően mégis felemelő érzést, hogy olyan szörnyű helyzetben, mint amilyenben most éppen vagyunk, voltak már mások is; amint ezt megérezzük, helyzetünk máris kevésbé reménytelen.” (Spiró György)
A történetek fontosak a számunkra, mások történetein keresztül tanuljuk meg látni a világot, a személyközi viszonyokat. A történetekben rejlő sorsok olyan mintázatok, melyeket felismerhetünk, ismerősként köszönthetjük a szereplőket és általuk magunkat is jobban megérthetjük.
S ha nincs történet? Ha például vers az alapanyag? Akkor a lélekállapotok, az érzelmek, a hangulatok lesznek ismerősek, felkavaróak, vagy vigasztalóak. Mindig segít, ha érezzük, mások is átéltek, éreztek már hasonlót, mint mi.
A szépirodalomban sok minden belefér: versek, novellák, regények, drámák, stb. Az irodalomterápiás foglalkozások leginkább versekre és rövid történetekre, novellákra épülnek, melyet a csoportot alkotó résztvevők számára a csoportvezető tudatosan választ, annak életkora, élethelyzete, problémaköre szerint.
A művészetterápia szempontváltást eredményezhet! Amit eddig gondnak láttam, azt ezután már lehetőségként élhetem meg. Kizökkenthet a gondolkodási ösvényemről, más utakra vetülhet a tekintetem. A csoport mintegy kiterjesztett lelki univerzum működik, melyet az alkotás röpített megsokszorozott útjára. Mert mindannyiunk húrjait megzengeti. A művészetterápia fő eszköze a képzőművészet, az irodalom, a mese, de kapcsolódhat hozzá zene, mozgás, fotók, képi montázsok, stb.
Ha ismerjük ezeket a módszereket, vegyíthetjük is őket, így egy adott terápiás helyzetben ki tudjuk választani, épp melyikre van szükségünk, kit melyik szólít meg abban a helyzetben.
Demeter Lilla
irodalomterápiás csoportvezető